Ma Nápolyban, a tengerparti Molosiglio parkban ismét az emlékezésé volt a főszerep. 350 évvel ezelőtt ezen a partvidéken nyerték vissza szabadságukat azok a hitvalló gályarabok, akik életük árán sem tagadták meg református hitüket.
Az ünnepségen a Nagykunsági Református Egyházmegye, a Tiszafüredi Református Egyházközség, a miskolci Gulyás-család, valamint Szűcs M. Sándor, az Utcabetyár és családja nevében hajtottunk fejet a hősök előtt.
A hivatalos esemény után egy rendhagyó, Szűcs M. Sándor által összeállított emlékúton jártuk be Nápoly azon pontjait, ahol egykor a gályarabok is megfordultak. Érintettük a német nyelvű evangélikus templomot is, ahol az emlékkőnél szintén elhelyeztük az emlékezés szalagjait.
Ez a nap nemcsak a múltról szólt, hanem a hit erejéről is, amely évszázadokon átívelve köt össze bennünket. Ahogy az Utcabetyár is vallja: az út során Isten gondviselése kísér minket (Bírák 18:6).